Jose Ferraz Almeida Júnior
Napjainkban, ha üzenni akarunk valakinek, nagyon egyszerű: csak küldjünk egy e-mailt. A 19. században azonban, amikor José Ferraz de Almeida Júnior (1850-1889) festő élt, a levél volt az egyetlen eszköz. Ha a feladó nagyon kedvelt személy volt, a levél már nem csupán tájékoztatásként vagy kommunikációként szolgált, hanem kezdett érzelmi tartalommal bírni, mint például a hölgy esetében ezen a remekművön: Saudade, amely a művész életének utolsó évében készült. Almeida Júniort annak a nőnek a férje gyilkolta meg, akivel több éven át viszonya volt.
A kompozíció egy sötét ruhás fiatal nőt ábrázol, aki egy ablakhoz támaszkodik, kezében egy levéllel. A festmény bal oldalán egy szalmakalap látható. A kalap igen gyakori a vidéki helyeken, egy férfirōl árulkodik, talán a nő férjérōl. Látszik, hogy a nő bánatos: szeméből makacs könnycsepp csorog az orrára, és ujjait csavargatva feszülten tartja a kendőt. A festmény magányosságot és szomorúságot sugall, a ház szerkezetétől kezdve (nyilvánvalóan javításra szorul) a nő zaklatott állapotáig. Szűk, vágyakozó és szomorú szemei a levelet olvassák.
A kalap tulajdonosának távolléte és a festmény neve azt sejteti, hogy egy fiatal, összetört szívű nōrōl van itt szó. A latinból származó saudade szó nemcsak magányosságot vagy hiányérzetet jelent, hanem azt a hiányt is kifejezi, amit érzünk, amikor elveszítünk valamit vagy valakit akit szeretünk, és folyamatosan visszatérünk a szívünkben élō emlékéhez.
- Rute Ferreira