Csendélet kék edénnyel

1839-ben pontosan ezen a napon született Paul Cezanne, a 20. századi absztrakcionisták nagyapja. Matisse és Picasso is megjegyezte, hogy Cézanne "mindannyiunk atyja".

Paul Cézanne művészi pályafutása során a csendélet volt az egyik fő témája. Hétköznapi tárgyak, például gyümölcsök, kancsók, üvegek és tányérok repertoárját felhasználva kísérletezett a forma, a szín és a minta összefüggéseivel. Bár a csoportba foglalás véletlenszerűnek tűnik, Cézanne-ról köztudott, hogy nagy gondot fordított az elrendezésre, néha órákat töltött a tárgyak elhelyezésével.

Ezen az élénk színű akvarellen Cézanne monumentális formafelfogása nyilvánvaló: a kancsó, a két edény, az egyik fehér, a másik kék, és a hét alma olyan fizikai jelenlétet kölcsönöz, amely túlmutat létezésük normális érzékelésén. Az egymás mellé helyezett apró színfoltok használatával Cézanne az anyag formálhatóságát idézte fel, és inkább úgy építette fel a formát, ahogyan a téglák felépítik az épületeket. Friss és erőteljes ecsetvonásai a háttérfallal szemben nyilvánvalóvá válnak, ahogy a zöld és kék színű területek egymás mellé kerülnek. Az almákat piros ívekkel írja körül, majd a piros mellett sárga ecsetvonásokkal; az üres középső rész a felületről visszaverődő fényt sugallja. A barna, zöld és kék színű, ívelt ecsetvonások, amelyek látszólag beleolvadnak a fal alsó felébe, valójában az asztalterítőt alkotják.