A galériában most a szemünkkel egyvonalban nézünk rá, de ez a szobor eredetileg egy közép-indiai hindu templom külső sarkát foglalta volna el, és lefelé tekintett volna a nézőre. A névtelen művész egy gyönyörű égi nimfát ad nekünk, aki egyik kezével hosszú haját rendezi, míg másikkal áttetsző öltözetét fogja, ahogy lehúzza róla egy pajkos majom, közel a jobb lábához (a majom feje hiányzik). Furcsa, érzéki, és kiemelkedően magas szinten kimunkált. Az égi nő egy nagy csoport tagja lett volna hasonló szépségű figurákkal, melyek segítették a templom felszentelését. A szobrász a textúra és forma mestere volt, sima bőrt adva nekünk, ami pulzál a homokkőből, mélyen vájt fürtöket, melyek vízként folynak, és egy zseniális kontraposzt pózt, ami egyszerre realisztikus és nem evilági. A majom testének maradványai folyékonyak, játékosak, és szórakoztató kontrasztot mutatnak az éles sarkok és a csintalanság között. Ez a hit alkotása és műalkotás is egyben.
- Brad Allen