A kis csónak

Émile Friant rendkívül fiatalon kezdte művészi pályafutását, és a naturalizmusnak a később látens szimbolizmusban megnyilvánuló változatával vált ismertté. Megjegyezték, hogy Friant "úgy tűnik, legalább annyira őszinte, mint amennyire képes arra, hogy jelentős művész legyen, és bízunk benne, hogy hű marad a művészethez egy olyan korban, amikor a gazdag gyárosok betörtek a templomba, és a fiataloknak a gyors szerencse és a felszínes tanulmányok végzetes példáját adják..." (idézve: L'École de Nancy : Peinture et Art Nouveau, kat., Paris : Éditions de la Réunion des Musées Nationaux, 1999, 130. o.) Friant nyilvános elfogadása lenyűgöző szinteket érhetne el, de az állandó elismerés ellenére új ábrázolási módszereket és a médiumok különböző felhasználási módjait kereste, miközben munkáit a Szalon rendszerén kívül is népszerűsítette.

Friant motívumai a XIX. század vége felé egyre eklektikusabbá váltak. A kis csónak egy sziklák alatt hajózó fiatal pár idealista látképe, a vitorlák álomszerű lágyságával. A pár makulátlan fehér ruhát visel, érdekes módon a nő ül a kormányrúdnál, a férfi pedig a nő combjának dől.