Olvasás

Be kell vallanom, nem kedvelem Fantin-Latourt. Virágfestményeiről és párizsi művészeket és írókat ábrázoló csoportportréiról ismert. Őszintén szólva meglehetősen unalmas témák.

De ez a festmény megragadott. Pontosabban a jobb oldali nőalak tekintete ragadott meg. Elkalandozik, de mégis koncentrál. A nézőre koncentrál, ahogy gyakran láthatjuk a 17. századi portrékon.

Az olvasás témája gyakran feltűnik Fantin-Latour ismertebb művein, ezért bátran mondhatjuk, hogy fontos szerepet töltött be életművében. A festmény nagyszerűen világít rá Fantin-Latour bensőséges otthoni jeleneteket bemutató képességeire és a józan, realista ábrázolási ideálhoz való hűségére. Ugyanakkor megfigyelhetjük a festő kedvenc témáját: a költői, álomszerű otthoni környezetet, melyet homályos melankólia leng be. A kép bal oldalán felismerhető Victoria Dubourg, a festő későbbi felesége. Jobbra Charlotte Dubourg titokzatos figurája tekint ránk elszánt arccal. Charlotte rendszeresen feltűnik a festő munkáin, ami a kettőjük közti néma cinkosság lehetőségét veti fel. A kompozíció egy másik fontos eleme a nővéreket elválasztó belső elszigeteltség érzése. A megvilágított és a sötét területek közti kontraszt kiemeli a közelség és a távolság kettősségét, ugyanakkor a festő többi portréján is érezhető visszafogott lelki nyugtalansággal itatja át a képet.

Apropó olvasás: mit szólsz egy cikkhez a világ legszebb könyvtárairól?