Shmuel Zygielbojm (1895–1943) a Bund szocialista párthoz kötődő politikai aktivista volt, 1942 februárja után a londoni emigráns lengyel kormány nemzeti tanácsának volt tagja. Ő tájékoztatta a világot a német uralom alatt élő zsidók tragikus sorsáról. A világnak a zsidók holokausztja iránti közömbössége ellen tiltakozva 1943 május 12-én öngyilkosságot követett el. Egy Władysław Raczkiewicz elnöknek és Władysław Sikorski tábornoknak szóló levelében ezt írta:
(...) Nem tudok sem hallgatni, sem élni, mikor az általam képviselt zsidó nép utolsó maradványait megölik. A bajtársaim a varsói gettóban fegyverrel a kezükben estek el az utolsó hősies küzdelmükben. Nekem nem adatott meg az esély, hogy úgy haljak meg, mint ők, velük együtt. (...) A halálomon keresztül kívánom kifejezni a legmélyebb tiltakozásom a tétlenség iránt, amellyel a világ nézi és engedi a zsidó emberek elpusztítását.
Az ábrázolt személy az élet és halál közötti határon helyezkedik el. A sötét háttér éles kontrasztot alkot a férfi sápadt arcával. Egyszerre tehetetlen az általa tapasztalt szenvedés mértékével szemben és kész meghozni a legmagasabb áldozatot. Shmuel Zygielbojm háta mögött látszik egy piros fény, ami a varsói gettóból jön. A férfi arca tehetlenséget, ugyanakkor dühöt is kifejez. Ez a tehetetlenség iránti viszályának megnyilvánulása, és egyben figyelmeztetés a kortársak számára. Az üldözöttek sorsa iránti közömbösség problémája ma is érvényben van.
Shmuel Zygielbojm portréja a Shmuel Zygielbojm kiállításra készült. A Nem tudok hallgatni, sem élni a Zsidó Történeti Intézetben kerül kiállításra Varsóban, 2018 május 11-től július 22-ig.
Ahogyan ígértük, el akarjuk kezdeni a DailyArt lefordítását más nyelvekre. Ha az angol nem az anyanyelvetek, szeretnénk tudni a véleményeteket, hogy milyen nyelvekkel kezdjük! Itt egy gyors kérdőív. Köszönjük a segítségeteket! :))