Folytatjuk a társulásunkat a hágai Mauritshuissal, akiknek köszönhetően publikálhatjuk a mesterműveket a gyűjteményükből vasárnaponként. Élvezd! :)
Ami oyan különlegessé teszi ezt a festményt, az a tény, hogy Potter nagyon hétköznapi témákat festett meg, mint egy bika a mezőn, hatalmas formátumban és nagy figyelmet fordítva a részletekre. Kezdve a bika háta körül keringő legyektől egészen a háttérben látható ködig. Potter feltűnően a középpontban helyezte el a bikát és kicsit alulról ábrázolta, így az olyan mintha a horizont felé tornyosulna. Nyár van. Egy pacsirta repül az égen és süt a nap, de a jobboldalon egy közelgő vihar vet sötét árnyékot a napsütötte mezőre. A Rijswijk templom látható a látóhatáron, ami a jelenetet éppen Hágán kívülre helyezi, ahol Potter élt amikor ezt a festményt készítette.
A nézők hagyományosan feltételezték, hogy Potter (1625–1654) egy igazi bikát festett meg, de a valóságtól mi sem állhatna messzebb. Szarvasmarha szakértők megfigyelték, hogy a bika szarva egy két éves állaténak megfelelők, de a fogai egy négy vagy öt éves állatra utalnak. Ráadásul egy felnőtt bika vállaival rendelkezik, de a hátsó fertály egy fiatal állaté. A póz nem megfelelő: a vállak és a hátsó fertály enyhe szögben van ábrázolva, miközben a középső rész egyenes. Egy bika nem tudna így állni.
Szemlátomást Potter különböző bikákról, különböző életkorban készült előzetes tanulmányokat használt fel. A legjobb tanulmányainak kiválasztásával az volt a célja, hogy olyan meggyőzően ábrázolja a bikát, amennyire lehetséges: nem túl kicsi, nem túl nagy, erős, de nem túl kövér. Potter csak huszonegy éves volt, amikor megfestette A bikát. A festményei tehenekről és birkákról általában sokkal kisebbek voltak, szóval valószínűleg A bika egy megbízás volt, azonban a támogatója és célállomása ismeretlen. Hét évvel A bika megfestése után Potter belehalt "a túl sok festésbe" a családja véleménye szerint.
Ez az egyik kedvenc festményem a Mauritshuistól, tökéletes egy szelfihez! :)