Paul Gauguin
A Vahine no te vi az egyik legkorábbi festmény a közel hetvenből, amiket Gauguin első tahitii látogatása során alkotott.
1890 körül Gauguin a fejébe vette, hogy Tahiti szigete lesz művészi tevékenysége következő állomása. Egy sikeres párizsi aukció, egy bankett és egy jótékonysági koncert segítettek fedezni az utazás költségeit. Miután meglátogatta családját Koppenhágában (akkor még nem tudta, hogy utoljára), 1891. április 1-jén hajóra szállt Tahiti felé - azzal az ígérettel, hogy gazdag emberként, tiszta lappal tér majd vissza. Nem titkolta, hogy menekülni akar az európai civilizációtól és "mindentől, ami mesterséges és hagyományos".
Az első három hónapot a kolónia fővárosában, Papeetén töltötte, ahol akkor már érezhető volt a francia és az európai kultúra befolyása. Később átköltözött Mataieára (úgy 45 kilométernyire Papeetétől) egy egyszerű bambuszkunyhóba, és Tahitit megörökítő festményeket alkotott.
Gauguin később úti beszámolót írt; a Noa Noa 1901-ben jelent meg először. Eredetileg a festményeihez kapcsolódó magyarázatok és a tahitii élmények rögzítése volt a célja. Modern kritikusai szerint a könyv kitalált és másoktól átvett elemeket is tartalmazhat.
Ui. Cikkünk szerzője arra a kérdésre keresi a választ, hogy 1890-es évekbeli tahitii tartózkodása idején Paul Gauguin vajon a földi Paradicsomot kereső zseni vagy pusztán hitvány szexturista volt.