Ida Rubinstein

Folytatjuk különleges hónapunkat az Orosz Nemzeti Múzeummal. E hónap minden vasárnapján a múzeum gyűjteményéből mutatunk be darabokat. Reméljük, tetszeni fog! : )

Bár Valentin Serov csupán 45 évet élt, mégis három évtized alkotás során annyi művet sikerült létrehoznia és olyan irányokba tudta tehetségét terelni, amely több életre is elég lett volna. A művész állandóan  valami után kutatott. Mikor nem volt megelégedve önmagával, túllépett a régin és talált valami újat, folyamatosan előre haladt és egy pillanatra sem állt meg egy helyben. Arra volt hivatott, hogy ő legyen az az alkotó aki gyakorlatba viszi a régi művészetből az újba való átalakulás folyamatát. Serov, mint a régi művészet utolsó képviselője egy valódi klasszikus, tanárai munkásságának utódja, beleértve a nagyszerű I. Repin-t is. Ugyanakkor az új évszázad művésze, egy mester, aki széles perspektívát hozott létre.

Az Ida Rubinstein portréja (1910) már az új stílus konvencióinak felel meg. A híres ballerina mesztelenül pózolt Serovnak. Már ez is arra kényszerítette a művészt, hogy alkotása során meggátolja a modell valódi imázsával való asszociációt. Serov nem I. Rubinsteint ábrázolta, hanem létrehozott egy képet, melyhez a modellt használta anyagnak. Egyidejűleg a kitalált és a valós közti kapcsolatot kereste, mely általában a modernitás egyik jellemzője. Az alak kontúrjának ívelt vonalai közvetlenül rajta vannak a vásznon. A színpaletta csak három színből áll: kék, zöld és világosbarna. Mindegyik egymástól különálló. Se szín, se kompozíció, sem perspektíva nem árulkodik arról, hogy az alak milyen térben helyezkedik el. Úgy tűnik, mintha ki lenne lapítva és a vászonra nyomva, és mindez a modell élességével és extravagáns megjelenésével együtt a gyengeség és védtelenség illúzióját kelti. 

U.I.: Itt olvashatsz Ida Rubinstein és Romaine Brooks vívódásáról a biszexualitással a 20. század elején.