Cyril Power
A Grosvenor School of Modern Art radikális nyomdászai az egyszerű linóleum rugalmasságán alapuló művészeti irányt hoztak létre, mely lendületesen modern és optimista szellemű volt — bár nem nélkülözte a nyugtalanítóbb nézőpontokat is.
A Grosvenor School négy fő művészének egyikét, Cyril Power-t (1872–1951) a londoni metró modernsége ihlette, mely számos linómetszetében megjelent. Sok ilyen alkotásban van implicit társadalomkritika, hasonlóan az ugyanebben az időszakban keletkezett német expresszionizmus művészet epésségéhez.
A Tube Train újságokba temetkezett, szétválasztott utasai tipikus kimért angolok, annak ellenére, hogy metrókocsijuk időben és térben látszik kanyarodni. A linómetszet hangulata hasonlít Alfred Hitchcock 1931-es sötét komédiájának, a Rich and Strange-nek nyitó képsoraihoz, mely egy unott, stresszes ingázót mutat be a földalatti mozgólépcsőn, mintha a pokoli alvilágba lépne be. A felvételen az látható, ahogy a metró melodramatikusan döcög a zsúfolt peronon, majd hisztérikus tolongás következik a felszállásért. Powerhez hasonlóan Hitchcock is a modern városi élet mechanikus unalmasságát, érzékszervi túlterheltségét és furcsaságát mutatja be — valamit, amivel sok ingázó tud azonosulni!
Ambivalens módon Power és kollégája Sybil Andrews a londoni metró ügyvezető igazgatója, Frank Pick megbízásából alkotott. Andrew-Power álnéven nyolc plakátot készítettek a London Passengers Transport Board számára 1929 és 1937 között. A szemet gyönyörködtető plakátok a sport- és szabadidős tevékenységek különféle helyszíneit ünneplik, melyek a metró- és buszhálózat különböző állomásain keresztül érhetőek el Wimbledontól a Lord’s Cricket Groundig.
A londoni Dulwich Képgalériában 2019 szeptember 8-ig megtekinhető a Tube train mint a Cutting Edge: Modernist British Printmaking, a Grosvenor School első nagy kiállításának keretében.
U.i. Ha kedvetek támadt a londoni metrózáshoz, itt megtehetitek, Rosemary Ellis-szel és a London Passenger Transport Board részére tervezett posztereivel!