Jezsuiták Akbar udvarában

Habár nem tudott írni vagy olvasni, Akbar mogul uralkodó kíváncsi ember volt, aki élvezte a művészi és intellektuális tevékenységeket. Lenyűgözte a vallás és megalapította a Ibadat Khana-t (imaház).  Fatehpur Sikri-ben, ahol teológiai megbeszéléseket lehetett tartani. Különböző hitü vezetőket és tudósokat látott vendégül, hogy megvitassák saját tanításaikat. Megismerte az iszlám, a hinduizmus, a zoroasztrianizmus, a kereszténység és több más vallás eredetét és gyakorlatát, és részt vett vallási ünnepeiken. Akbar urasága alatt iskolákat alapítottak hinduk és muszlimok számára, templomokat építettek, az Újszövetség négy evangéliumát és a különféle szanszkrit szövegeket lefordították perzsára, és ellenezték a szarvasmarhák levágását a hindu nézetek tiszteletben tartása miatt.

Az 1579. évi tévedhetetlenségi rendelet Akbar-t Mujtahid- nak ítélte, a vallásjog legfőbb vagy végső értelmezőjének. Ez felülírta a mollák vagy az iszlám papok tekintélyét, és sokan eretnekségnek minősítették. Nem sokkal ezután Akbar megalapította saját vallását Din-e-Ilahi („az isteniség hite”) néven, amely a hinduizmus és az iszlám elemeit ötvözte.  A Din-e-Ilahi célja az volt, hogy egyesítse vallásilag sokszínű lakosságát, bár nem térített meg sokakat, és nem élte túl Akbar 1605-ös halálát sem. Ez a műalkotás az egyik nagyra becsült udvaronc, Abu'l-Fazl ibn Mubarak Akbarnama című, Akbar életrajzának illusztrációja. Nar Singh hindu udvari festő készítette Akbar alkalmazásában, aki sok ilyen műfajú festményt készített a jellegzetes mogul stílusban. Az olasz jezsuita misszionárius, Rodolfo Acquaviva és perzsa fordítója, Francisco Henriques szerepel rajta a Fatehpur Sikri ibadat khanában.  Úgy gondolják, hogy Acquaviva félreértelmezte Akbar kíváncsiságát és lelkesedését tanításaiban, és úgy gondolta a katolicizmusra való áttérés iránt érdeklődött.

- Maya Tola

Ui.: A Nagy Akbar művészeti pártfogásáról itt olvashatsz bővebben!