Edward Hopper
Amikor Hopperre gondolunk, egy magányos, bámészkodó, semmittevō személy ábrázolására gondolunk. A Fényes nappal pont ilyen kép: egy névtelen nō áll az ajtóban, bár fogalmunk sincs, miért. Vajon vár valakit? Vagy csak egyszerūen kinéz? Nyoma sincs bármilyen tevékenységnek. A nō mozdulatlanul áll egy nagy ház elōtt, amelyet napfény áraszt el, drámai árnyékokat vetve a tetōre és a falakra. Nem történik itt semmi, bár pontosan ezért szeretjük annyira Hoppert: festményeiben minden emberi történet megtalálható, amit el tudunk képzelni.
Hopper gyötrelme az volt, hogy szerinte a szakértōk folyton azt követelték, hogy a mūvészek "hadonászó embereket" fessenek. Így aztán Lloyd Goodrichnek ezt a gyakran idézett nyilatkozatot adta: "Talán nem vagyok annyira emberi. Én csak napfényt akartam festeni a ház oldalára".
Imádni fogod Edward Hopper festményeit. Nézd meg öket itt. <3