A mai abszolut klasszikust a milánói Pinacoteca Ambrosianának köszönhetően mutathatjuk be.
Talán ez Federico bíboros gyűjteményének leghíresebb festménye, mindenesetre annak idején a Pinacoteca Ambrosiana törzsanyagához tartozott. Méltón tartják a később csendéletként ismert műfaj egyfajta prototípusának. A képen egy fonottkosár látható, megtömve gyümölcsökkel és levelekkel, ami éles kontrasztban van a semleges és absztrakt háttérrel valamint a színes vonallal, amin a kosár elhelyezkedik. Minden hűen tükrözi a valóságot, a részletek nagy figyelemmel lettek kidolgozva. Caravaggio Rómában, egy művészettörténészek által Cinquecentonak nevezett periódus utolsó éveiben (1597 után) illetve az azt követő évszázad első éveiben festette ezt a művét, újrahasznosítva egy vásznat, ami megőrizte nyomait egy korábbi groteszk-tanulmánynak és talán egy aláírásnak.
Frederico Borromeo római tartózkodása alatt szerezte be a festményt, talán a lombard festő nagy támogatóinak, Francesco Maria del Monte bíborosnak vagy Benedetto Giustiniani bíborosnak köszönhetően. Az Ambrosiana alapítója többször is említi ezt a különleges festményt írásaiban: külön összehasonlítja flamand festők (főleg Jan Brueghel) műveivel, mind a természeti téma, mind a kidolgozottság miatt. Azt írta, hogy hiába keresett olyan alkotást, amely méltó ellenfele lehetne ennek, mert "az összehasonlíthatatlan szépsége és tökélye miatt egyedülálló" - ez a kijelentés tisztán kifejezi a remekmű egyediségét. Sokféleképpen értelmezték, páran vallási többletet látnak benne. Az extrém realizmus, amivel a friss gyümölcsök a nyűrágta gyümölcsök mellé vannak helyezve, és a levelek, amik fokozatosan fonnyadnak és zsugorodnak érzékelhető formát adnak az idő megállíthatatlan folyásának.
Ez a remekmű DailyArt asztali naptárunk egyik hőse. Tekintsd meg itt. : )
U.I. Tudod, hogy halt meg Caravaggio? A válasz nem könnyű! Olvass utána itt!