Ez a portré jogosan az egyik mesterműként elfogadott munkája a milánói festőnek, Fede Galiziának, aki ismert volt még a gyönyörű csendéleteiért.
A festmény tetején elhelyezkedő szövegben lejegyezték a 72 éves, milánói történész, Paolo Morigiát, a Jezsuita rend vezetőjét, valamint a dátumot, 1596-ot. A festményen azt láthatjuk ahogy éppen verseket ír a művésznőnek. Mintha éppen most pillantott volna fel a munkájából a nézőre, miután leveszi szemüvegét.
A Morigia szeméből ragyogó életerő elragadó, megmutatja a művésznő mély tudását alanya arckifejezéséről. Fede Galizia itt megcsillogtatja tudását a lombardi portrék tradíciójáról, ugyanis hasonlít egy Moroni, vagy Lorenzo Lotti alkotáshoz, a szemüvegben csillogó reflekciót pedig egy észak-európai tradíció ihlette. Az asztalon a felsorakoztatott könyvek, hűen korábbi alkotásaihoz, olyanok mint egy csendélet. A könyvek között megfigyelhető Morigia leghíresebb alkotása, a La Nobilitá di Milano, avagy a milánói nemesek.
Morigia sokra tartotta ezt a portrét Fede Galiziától, ugyanis rendkívül hasonlított rá.
A mai festményt a Pinacoteca Ambrosiananak köszönhetjük Milánóból. :)
U.I. Itt található mégegy gyönyörű festmény egy különleges női festőtől, A Glass Compote with Peaches, Jasmine Flowers, és a
Quinces and a Grasshopper! <3