Rabszolga férfiak árkot ásnak

Az amszterdami Rijksmuseum-ban jelenleg egy nagyon fontos kiállítás zajlik Rabszolgaság, tíz igaz történet néven. A múzeum ebben a kiállításban fókuszál először a rabszolgaságra a holland gyarmati időszakban. Ez a 250 éven átívelő korszak szerves része Hollandia történelmének. Ez volt az az idő, amikor embereket tulajdonok, tárgyak és számlák szintjére redukáltak. A bemutató tíz igaz történetet mesél el olyan személyektől, akik így vagy úgy, de részt vettek a rabszolgaságban.

A XVIII. század kezdetén, hogy segítse az újonnan érkezőket Suriname földjének fejlesztésében, özvegy Madalena Boxel-van Gelre írt egy gyakorlati útmutatót, aminek címe: Aanwijzingen voor plantage-onderneming in Suriname (Utasítások az ültetvények kezeléséről Suriname-ban). Férje halála után a Boxel cukorültetvény az ő tulajdonába került, amely egészen 1709-ig a Suriname folyón feküdt.

Boxel-van Gelre útmutatóját a következő tanáccsal kezdi: "Egy új ültetvényt létesíteni nehéz és költséges törekvés - kezdetben a jövevényeknek új és szakképzetlen szolgákkal szinte lehetetlen. De ha valakinek idősebb, edzett szolgái vannak elég jól eséllyel indulhat neki.' Azonban még a tapasztalattal rendelkező szakképzett leigázott munkásoknak is az egyik legfárasztóbb művelet volt a föld visszaszerzése, amellyel az ültetvény létesítése megkezdődött. A széles csatornákat és keskeny árkokat, amelyeket vízelvezetésre és a terményszállításra szántak, a tűző napon kellett kiásniuk egyetlen lapáttal. Nem véletlen, hogy a maroon szájhagyományban a csatornák és árkok ásását (valamint félévenkénti tisztítását) emlegetik az ültetvényekről való menekülés egyik fő okaként.

Köszönjük a Rijksmuseum-nak, hogy megoszthattuk ezt a történetet!

Ui.: Ha ellátogattok a Rijksmuseum-ba, ne felejtsétek el a megnézni a híres Éjjeli őrjárat című alkotást! Itt találtok 15 dolgot, amit tudnotok kell erről a mesterműről!