Pieter Bruegel the Elder
Mai képünkkel, ezzel a bámulatos, szinte Bosch-szerű Bruegellel folytatjuk együttműködésünket a brüsszeli Belga Királyi Szépművészeti Múzeummal.
Bruegel e művét abban az időben festette, amikor még Antwerpenben élt, és a rézmetsző Hieronymus Cocknak szolgáltatott rajzokat. Hátat fordítva az akkoriban divatos itáliai modelleknek, inkább az idejétmúltnak számító Hieronymus Bosch világát eleveníti fel. Személyek, lények és alakzatok látszólag kibogozhatatlan halmaza tárul a néző zavarodott szemei elé. A távoli mélységekből hullámként feltörő szörnyetegek a föld felé vergődnek. Az angyalok serege harcba száll velük, vezérük az aranypáncélos Szent Mihály, vékony, mint egy gereblye, aki a koronás, hétfejű sárkányon taposva vágja le kardjával a gonoszokat. Az arkangyal csatája a bukott angyalokkal a bibliai Jelenések könyvében szerepel (12, 3-9), és a középkortól kezdve gyakori témája a művészi ábrázolásoknak. Bruegel festményén nem a harc elkeseredettségében rejlik az agresszió – Szent Mihály és néhány angyala nyugodt arccal, fölényesen támadja a démonokat –, hanem a csúszó-mászó, iszonyú, végtelen, pokoli sokaság hullásának ereje az, ami az egész képet betölti egy egységességében még hatásosabb harcjelenetben. Az ásvány-, növény-, állat- és emberi világból alapos megfigyeléssel vett elemeket összevegyítve Bruegel hibrid, megnevezhetetlen lényeket alkot, amelyek az elképzelhető legtaszítóbb, mégis megfoghatatlanul érdekes és fantasztikus alakokká válnak. Egy óriási kagylóhéjjal felszerelt garnélarák, egy lepkeszárnyú emberi fej meghatározhatatlan, kerekded testhez kötve, egy napórát szorongató, puffadt gnóm, fején tollas sisakkal, nyálkás halak karokkal, gyíkpikkelyekkel, rákollókkal... a lista szinte végtelen. A közelharcban minden alak megkülönböztethető a textúrák alapos kialakításának köszönhetően. Szent Mihály szövetségesei nyúlánk, kifinomult alkatukkal, elegáns tartásukkal és könnyed, fénylő miseingükkel már ránézésre is a Jók oldalát erősítik, Isten kegyelmét tudják maguk mögött, amely felhatalmazza őket, hogy a gonosz hordákat mindenféle megerőltetés nélkül levágják az ég tiszta kékjében lebegve, amely maga is erős kontrasztot alkot a sötét mélységgel, ahonnan a lázadó szörnyalakok törnek elő. Bruegel e művében bemutatja szenzációs színhasználatát, mesterien alkalmazva a piros, zöld, kék és fehér árnyalatokat, és élénk ellentétet állítva a barna sötétje és a bézs-okkersárga világos hangulata között.
Szöveg: Véronique Bücken, Museum of Ancient Art. A Selection of Works, Brüsszel, 2001, 88.o. © Királyi Szépművészeti Múzeum, Brüsszel
Ui.: A lázadó angyalok bukásának témája megjelent a népszerű Netflix sorozatban, a Sötétségben is. Láttad már? Ezen a linken találhatsz egy érdekes cikket a művészet szerepéről a Sötétségben.
Uui.: Ha valami igazán szuper dolgot keresel a faladra, itt megnézheted a DailyArt elsőosztályú nyomtatott mesterműveit. :)