Nem titok, hogy imádom Egon Schielét! :) Örömmel mutatjuk be nektek egyik leghíresebb művét.
Wally Neuzil, Schiele élettársa, aki tágra nyílt, túlméretezett szemekkel néz ki a festményből, óriási jelentőséggel bírt a fiatal Schiele életében. A kiegyensúlyozott kompozíciójú portré az Önarckép lampionvirággal című mű párja, amelyet a művész nagyjából ugyanebben az időben készített. Ez a harmonikusan megkomponált képmás Wallyt enyhén lehajtott fejjel, vörösesbarna hajjal és óriási, ragyogó kék szemekkel mutatja be, amint egyenesen a nézőre tekint. Különösen lenyűgöző a geometrikus formák használata, valamint a színek harmóniája: narancs és kék, fehér és fekete, piros és zöld. A portré intimitást és gyengédséget sugároz, így a szerelmesek közelségét érzékelteti.
Amikor Schielét 1912-ben vizsgálati fogságba vették, Wally festőkellékeket és egy narancsot vitt be neki, amely - ahogy Schiele feljegyezte naplójában - "egyetlen fényét" jelentette ezeknek a sötét napoknak. A fő vádpont, amellyel szembesült - egy kiskorú elrablása - alaptalannak bizonyult, de a bíróság "illetlen rajzok terjesztése" miatt elítélte. Schiele összesen 24 napot töltött börtönben, ezalatt több vázlatot is festett.
A mai művet a bécsi Leopold Museumnak köszönhetően tudjuk bemutatni, a múzeum a világ legnagyobb Schiele-gyűjteményének ad otthont.
Ui. Itt egy történet Schiele feleségéről, Edithről, aki véget vetett Egon és Wally kapcsolatának.
Uui. Ha kedvet kaptál még több Schieléhez, az ő munkái is szerepelnek a 2022-es asztali naptárunkban, nézd meg itt! :)