Önarckép

Tegnap a kínai újévet ünnepeltük, de ne feledjük, hogy a február a feketék történelmének hava! Örök problémánk, hogy a szerzői jogok miatt nem tudunk annyi afroamerikai művésszel foglalkozni, mint szeretnénk (csak olyan művészeket tudunk bemutatni, akik 1952 előtt hunytak el, ezért is nincsen túl sok kortárs alkotás a DailyArt portfóliójában). Ennek ellenére ebben a hónapban igyekszünk annyi afrikai-amerikai művészt bemutatni, amennyit csak tudunk. Kezdjük is Horace Pippinnel!

Pippin autodidakta amerikai művész volt, aki számos témát feldolgozott, köztük saját élményei ihlette első világháborús jelenteket, tájképeket, portrékat és bibliai témákat. Legismertebb munkái közül pedig több az amerikai rabszolgaság és a rasszok közötti szegregáció történelmével foglalkozik.

Az első világháború után Pippin, aki sosem tanult művészeti iskolában, megírta és illusztrálta memoárját szolgálatban töltött idejéről, amely alatt jobb keze is végérvényesen lebénult. Az 1930-as évekre már falemezekbe égetett jeleneteket, és festményeket készített, amelyek szíves fogadtatásra találtak, a művésztársadalom akkoriban ugyanis nagyra értékelte az autodidakta alkotókat. Halálának évére, 1946-ra már egyéni kiállításokat is tartott Philadelphiában, New Yorkban, San Franciscóban és Chicagóban; jelentős éves kortárs művészeti rendezvényeken nyert díjakat; a nemzeti és nemzetközi sajtóban is visszhangokat keltett; és több mint 130 festményének, falemezének és rajzának nagy részét sikerült eladnia múzeumoknak és befolyásos gyűjtőknek szerte az országban.

Ahogy láthatjuk, ez az önarckép is sugárzik a magabiztosságtól. Az alak arányai, bőrszíne és önbizalma afrikai gyökerekkel bíró, komoly festőként mutatják be abban az időben, amikor végre kezdtek felfigyelni az ilyen alkotókra a kortárs művészek világában.

Ui.: Ezen a linken még többet olvashatsz Horace Pippin életéről és munkásságáról.