Fra Angelico dominikánus szerzetes a korai reneszánsz nagy itáliai festője volt, aki főként vallásos témájú műveket alkotott. Mai oltárképünket a Firenze melletti Fiesoléban található San Domenico rendház számára készítette, ahol ő maga is lakott szerzetesként. A középső panelen Gábriel arkangyal egy fedett teraszon jelenti be az isteni örömhírt Máriának, bal oldalon pedig a Paradicsomból száműzött Ádámot és Évát látjuk. Fra Angelico, akit Boldog Angelicónak (olaszul Beato Angelico) is neveznek, mindig különös alapossággal dolgozta ki a részleteket: az ábrázolt tárgyak jellemzőit, az emberek vonásait, a Természet minden elemét. Stílusában ötvözte az itáliai késő gótikát a kibontakozó reneszánsz új nyelvezetével. Erről tanúskodik például a terasz térbeli mélysége, amelyen – bár követi Brunelleschi ajánlását, mely szerint egy négyzet alapú, díszítetlen terület közepét el kell foglalni – mégis fellelhető néhány, Angelico korai műveire jellemző hiba. 1982-ben II. János Pál pápa életének szentségét elismerendő boldoggá avatta, ezzel hivatalossá téve az akkor már évszázadok óta használt "beato" jelzőjét.
Ui.: Fra Angelico egyike a firenzei reneszánsz legnagyobb mestereinek. És micsoda véletlen! A legújabb online kurzusunk éppen a firenzei reneszánszról szól!
Uui.: Gondolkodtál már valaha azon, hogyan zajlott az átmenet a középkor és a reneszánsz művészete között? Ezen a linken hasznos kis útmutatót találhatsz a protoreneszánszról.