Ehnaton ókori egyiptomi fáraó volt; uralkodásának első öt évében IV. Amenhotep néven ismerték. Ő volt az egyik leghíresebb fáraó, és hírnevét rendkívüli dolog okozta: felhagyott Egyiptom hagyományos többistenhitével, és bevezette az atonizmust, vagyis Aton isten kultuszát. Az egyiptológusok nézetei eltérnek abban a tekintetben, hogy Ehnaton valláspolitikája abszolút monoteista volt-e (az a hit, hogy csak egyetlen isten létezik), vagy monolátrikus (egyetlen isten imádata más istenek létezésének tagadása nélkül), szinkretikus (a gyakorlatok, eszmék és vallási hagyományok összeolvadása), esetleg henoteista (egyetlen főisten iránti odaadás, miközben elfogadja más istenségek létezését vagy lehetséges létezését).
Halála után ez a hagyományos vallástól való kulturális elmozdulás visszafordult. Ehnáton emlékműveit lebontották és elrejtették, szobrait megsemmisítették, nevét pedig kizárták a későbbi fáraók által összeállított uralkodói listákról. Ebben a történetben megemlíthetünk néhány más híres egyiptomi személyiséget is: Nofertiti Ehnáton felesége volt, Tutanhamon pedig a közvetlen utód, aki visszaállította a hagyományos vallási gyakorlatot.
A Nagy Aton-templom szentélyétől délre található szeméttelepen (vagy magában a szentélyben) talált szobortöredéket Ehnátonnak tulajdonítják. Az egyik szem belső sarkát, az orrot és az ajkakat ábrázolja.
Bár a király és a királynő számos ábrázolása (különösen az Amarna-korszak viszonylag korai szakaszában) szinte egyáltalán nem különbözteti meg kettójüket egymástól, de ez esetben az orr és az ajkak mentén húzódó különösen hosszú vonal, valamint a kanyargós felső ajak alátámasztja ezt az azonosítást.
Ui.: Ebben a cikkben többet olvashatsz az Amarna-korszak művészetéről.