Bár Francisco de Goya rendkívül termékeny művész volt, élete végén talán csak egy tucat csendéletet festett. A ma bemutatott festményen úgy örökítette meg a hal fizikai szépségét, hogy közben úgy tűnik, erősen azonosul az állat pusztulásával.
A halak mintha egy partmenti füves dombon feküdnének; a helyszínt Goya ügyesen sugallja a jobb alsó és bal felső sarok között átlósan megtörő hullámok habjával. A jelenetet a holdfény világítja meg, megcsillan a halak nedves, pikkelyes testén, és visszatükröződik nagy, meredő szemeikben.
Goya eltér az elpusztult állatok hagyományos művészi ábrázolásától: csendéleteit nagy pátosszal ruházza fel. Állatábrázolása párhuzamot mutat azzal, ahogy az emberi holttesteket bemutatja az A háború borzalmai című lebilincselő metszetsorozatában, amely az egyik legnagyobb vádirat a háború borzalmai ellen.
Ui.: Francisco de Goya az egyik legnagyobb hatású spanyol művész volt. Merülj el életében és művészetében! Ha még többet szeretnél megtudni, nézd meg a lenti cikkeket.
Uui.: Online művészeti folyóiratunk, a DailyArt Magazine cikkírókat és nyelvi lektorokat keres, önkéntes alapon. Itt olvashatod a részleteket.