Trieszt kikötője

Egon Schiele 17 évesen, 1907-től kezdett egyre jobban elszakadni a Bécsi Akadémia hagyományos tanításaitól. A bécsi szecesszió újító művészete, különösen annak vezető alakja, Gustav Klimt munkái felé fordulva Schiele mentorra talált. Első találkozásuk – valószínűleg a bécsi Szecessziós ház közelében lévő Museum Caféban – nyomán Schiele ellátogatott Klimt műtermébe. Ott, miután bemutatta munkáit, megkapta Klimt emlékezetes megjegyzését: "Tehetség? Igen, túl sok tehetség".

Ebből a sorsfordító évből származik Schiele egyik legfigyelemreméltóbb olajfestménye, a Trieszt kikötője. A trieszti kikötőben lévő hajókat ábrázoló alkotás bepillantást nyújt Schiele fejlődő stílusába. A választás azért eshetett Triesztre (amelyet Schiele 1907-ben gyakran látogatott meg húgával, Gertivel), mert a város szentimentális értékkel bírt számára, hiszen szülei nászútjának helyszíne volt. Távol az otthon és az Akadémia kötöttségeitől, Trieszt biztosította azt a szabadságot, amelyre Schiele vágyott, hogy saját művészi látásmódját kialakíthassa.

Schiele gyakran szeretettel gondolt vissza trieszti látogatásaira. 1912-ben, egy rövid bebörtönzés alatt a trieszti emlékekből merített vigaszt, és a kikötő csónakjait is emlékezetből rajzolta le. "Triesztről álmodtam" - elmélkedett naplójában, kifejezve mélységes vágyakozását a tenger és az általa képviselt szabadság iránt.

Ezen a festményen Schiele merész technikája kivételes tehetségéről árulkodik, különösen a tükröződések expresszionista ábrázolásában. Szokatlan módszerekkel, például a nedves festékbe ceruzával vagy az ecset fordított végével karcolva, brilliánsan örökítette meg a víz tükörképét.

Ez a csodálatos festmény szerepel a "Tenger, hajók és tengerpartok" 50 darabos képeslapszettünkben :)

Ui.: Egon Schiele készített néhány egyedülálló tájképet, de leginkább botrányos aktképeiről híres amelyek sokkolták a 20. század eleji közönséget!

Uui.: Ha még többet szeretnél megtudni Schiele művészetéről, nézd meg alábbi cikkeinket!