Nyáridő

Edward Hopper az egyik legkedvesebb festőm. Az ő műveiben jelenik meg leginkább a maga teljességében modern világunk magányossága és melankóliája.

Hopper élete legnagyobb részét New York városában töltötte. Otthonát azonban nem nyüzsgő metropoliszként ábrázolta; egy elszigetelt személyek lakta vidéket látott benne, mint amilyen a mai képünkön a háza lépcsőjén egy forró nyári napon megálló nő is. Ezen az 1943-as festményen a művész egyszerre ábrázolta a háborús termelés miatti gazdasági fellendülést, az Egyesült Államok-szerte növekvő, egyre feszültebb várakozás érzését és a fiatalság körében kialakulóban lévő liberális szemléletet. A nő vadonatúj ruhája a nemzet anyagi gyarapodásának, a nagy gazdasági világválság nehézségeiből való kilábalásnak a szimbóluma.

A képre nézve az az érzésünk támad, mintha várna valakire... de vajon kire? Talán csak az új nap ígérte új kalandokra?

Ui.: Edward Hopper remekművei véglegesítése előtt gyakran készített vázlatokat. Láttad már ezeket valahol? Ha kíváncsi vagy rájuk, erre tessék! Megtalálhatod köztük a mai képünkhöz készült előkészítő skiccet is. :) Ha pedig mélyebben is érdekel Hopper művészete, ezen a linken megismerhetsz néhányat a művész által olyannyira kedvelt, kissé nyugtalanító, mégis nosztalgikus hangulatú színházi és mozitermi festményei közül.

Uui.: Tudod, hogy még kinek volt kedvelt témája a modern világ magányossága és melankóliája? Gustave Caillebotte-nak! Ismert, hogy már igen korán kísérletezett a fotózással mint művészettel, ami nagy befolyást gyakorolt a stílusára. Ha többet is megtudnál erről az urbánus impresszionistáról, nézd meg Francia Impresszionizmus online kurzusunkat! :)