Ezt a templomot, amely gyönyörű gótikus díszítésű, 1369-ben alapították, 1546-ban elhagyatottá vált, és később a német romantikus művészek motívumként használták. Carus 1820 augusztusában látogatott el ide, és készített egy rajzot, amely tanulmányként szolgált ehhez a festményhez. A műalkotás két ablakon keresztül - a romos kórus két oldalán egy-egy ablakon keresztül - a halvány reggeli égboltra és egy távoli hegyre nyíló kilátást ábrázol. A sötétség és a fény közötti éles kontraszt, valamint az élet körforgását szimbolizáló fiatal fák jelenléte a képet a remény érzetével ruházza fel és elmélkedésre hív.
Ez a mű a német romantika tipikus példája - tele spiritualizmussal, természeti erőkkel és melankóliával. Ha kedveled ezt a műfajt, mindenképpen nézd meg prémium minőségű nyomatainkat a DailyArt Áruházban; van valami, ami meg fogja ragadni a figyelmedet!
Ui.: Nézd meg közelebbről Carl Gustav Carus egy másik remekművét - egy gondolataiba merült ember meghitt portréját.