Böjtfű

Tudor St George Tucker angol festő volt, aki közel 20 éves korában egészségügyi okokból Ausztráliába költözött. Leginkább tájképeiről és női portréiról volt ismert. Mire 30 éves lett, már a melbourne-i művészeti iskola társvezetője volt. Az élő modellrajzolást, a szabadtéri festést, valamint a szélesen és gyorsan alkalmazott élénk színek használatát hangsúlyozva ezek a művészek népszerű alternatívát nyújtottak a Nemzeti Galéria Iskola hagyományos tanításával szemben.

A ma bemutatott festmény nem sokkal azután készült, hogy Tudor St George Tucker 1899-ben visszatért Európába. Ez a mű határozott színpalettájával eltér az ausztrál témáktól. Tucker szabadon használta a fehér festéket, és ecsetes, gesztusos technikát alkalmazott a textúrák és formák meghatározására, megörökítve a fény és az árnyék hatásait egy családi jelenetben. A zárt udvari kert magasodó krémszínű falai takarják az eget, és kontrasztot alkotnak a böjtfű és a kúszónövények élénkzöld csomóival. A napfény átcsillan a láthatatlan lombokon, mozgást és közvetlenséget kölcsönözve a kompozíciónak. A fényesen megvilágított, átlós ösvény a szemet a középtávban lévő két alakhoz vezeti, akiket két külön tér határoz meg. A 19. századi akadémikus festészet hagyományai szerint pózoló nő az ajtófélfának támaszkodik, míg egy barna ruhás idősebb férfi ülve dohányzik. Az áttetsző árnyékok, a napfény és a böjtfű tömege által uralt, látszólagos kommunikációhiányuk az elkülönülés és a szomorúság érzését közvetíti.

Ui.: Hallottál már az ausztrál impresszionizmusról? Igen, ez a mozgalom odalent is népszerű volt!

Uui.: Megnézted már az ingyenes Hogyan nézzünk művészetet online tanfolyamunkat? Ezáltal jobban fogod élvezni a művészetet, és közelebb fogod érezni magad hozzá. Itt tudsz beiratkozni :)