William Margetson
Mai festményünk gyönyörűen bemutatja William Margetson egyik erősségét: azt, ahogy képes volt összeegyeztetni a klasszikus témákat a viktoriánus értékrenddel. A művön egy magányos nőalakot látunk, akinek elegáns alakja és klasszicizáló öltözéke az ókori művészetek időtlen varázsát idézi. A helyszín a csendesen hullámzó tenger homokos partja, amelyet hűvös, monokróm palettával elevenít meg a festő. Emiatt, bár a mediterrán esztétika hatása szembetűnő, mégis egy angol partmenti üdülő érzését kelti.
A mű középpontjában Margetson kincskeresője áll az ókori peploszra emlékeztető öltözetében. Nyugodt, merengő alakja a nézőt is arra ösztönzi, gondolkodjon el azon, vajon a tenger miféle kincseit keresheti. A gyöngyök talán a bölcsesség és a szépség szimbólumai. A művész technikája, melyben halvány színeket vitt fel szárazon a vászonra, a római freskókészítés módszereit idézi, hogy még inkább kiemelje a festmény klasszikus hangulatát.
A mű kerete, amelyet dombornyomott rákok karikája díszít, jelentős szerepet játszott annak sikeres fogadtatásában. A dekoratív elem nem pusztán visszhangozza a tengeri témát, hanem egyfajta lezárást is nyújt az egyébként nyitott kompozíciónak. Látható, hogy Margetson fontosnak tartotta a keret és a festmény egységét, a keretre nem csupán díszként tekintett.
Margetson, kora domináns viktoriánus klasszicizmusának festője olyan nagy kortársaitól merített ihletet, mint Lord Frederic Leighton és Edward Poynter. Erre mutat a nőalak ábrázolása és a számos klasszicizáló elem is a műben.
Ui.: Mi jut először eszedbe, amikor a viktoriánus korra gondolsz? Nem vagy benne biztos? Akkor ezen a linken bemutatunk öt dolgot, ami meghatározta ezt a korszakot!