Louise Jopling kiemelkedő női művész volt Londonban a XIX. század második felében, aki korának legmagasabb művészi köreiben mozgott. Az angliai Manchesterben született, majd Párizsban Charles Chaplin portré- és tájképfestő alatt tanult, aki híres volt arról, hogy csak hölgyeket fogadott tanítványaiul, köztük a híres amerikai impresszionistát, Mary Cassattot is. Chaplin vezetése alatt Jopling számára megadatott a ritka lehetőség, hogy – szemben a viktoriánus Anglia legtöbb női művészével – meztelen modellek segítségével mélyítse el anatómiai ismereteit.
1878-ban Jopling a harmadik Párizsi Világkiállításon mutatta be Modern Hamupipőkéjét. A megkapó festmény Hamupipőke ismert, az igazságtalan kihasználásról, majd a méltó jutalom elnyeréséről szóló, régi történetét eleveníti fel. A kihagyhatatlan cipellő, amely közvetlen allúziót biztosít a történethez, az előtérben látható, miközben a tükörben észrevehetjük, ahogy az óra elüti az éjfelet, amint Hamupipőke felakasztja a levetett estélyijét. Fekete csizmái és nappali ruhái egy székre vannak terítve a jobb oldalon.
A sok narratív elem ellenére a festmény mélyebb jelentése rejtély marad. A tükörben feltűnik egy festőállvány is, ami azt jelentheti, hogy a helyszín nem más, mint Jopling műterme. Vajon önmagát ábrázolta Hamupipőkeként? Ő maga lenne mind a művész, mind a modell? Akkor lehetséges, hogy ez egy, a preraffaeliták stílusában megalkotott önarckép? A levetett drága ruhában talán azt az érzését rejtette el, hogy női művészként kevesebbre tartják munkáját? Jopling azáltal, hogy több interpretációnak is teret hagyott, végső soron arra hívja fel a nézőt, hogy saját maga értelmezze a látottakat.
Ui.: A XX. század előtt nagyon nehéz volt a nők számára teljes művészeti képzést elérni. Ez az egyik oka annak, hogy miért ábrázolják magukat a régi női művészek oly gyakran művészként, sokszor alkotás közben. Ezen a linken néhány, a művészeti képzésért harcoló nő történetét meséljük el!