A francia festő- és tervezőnő Louise-Adéone Dröllingnek (férjezett nevén Madame Joubert-nek) édesapja, Martin Drölling és bártyja, Michel Martin Drölling is köztiszteletben álló művészek voltak. Louise-Adéone-t (ahogy előtte bátyját is) apja maga tanította, így hamar tökéletesíteni tudta technikai tudását festőként. Sajnos azonban, ahogy az gyakran megesik a női művészekkel, munkáinak egy részét sokáig valamelyik férfi rokonának tulajdonították és tulajdonítják talán még ma is.
Mai képünkön egy fiatal lányt látunk, aki egy tulipán sziluettjét rajzolja körül egy ablaküveghez tartott papírra; korábbi próbálkozása a földön hever, és munkájáról éppen a mellette lévő szék karján ücsörgő, kiskedvencként tartott mókusa vonja el a figyelmét. A festmény akár önarckép is lehet, Drölling talán önmagát ábrázolta, amint a műtermében dolgozik. A festményt az 1824-es Salonon aranyéremmel díjazták, majd egy francia főnemes, De Berry grófné vette meg és adta hozzá tekintélyes gyűjteményéhez.
Ui.: Ne hagyd ki 2025-ös fali és asztali naptárainkat, telis-tele remekművekkel! Főleg mivel még tart a 25%-os early bird akciónk! :)
Uui.: A női művészek önarcképeiken keresztül gyakran igyekeztek előtérbe helyezni hivatásukat, hogy a társadalom is elsősorban professzionális művészként tekintsen rájuk. Ebben a cikkben körüljárjuk a "festett szelfik" identitáserősítő szerepét a romantika női művészei körében.