Hóráskönyv kalendáriummal

Amikor kinyitunk egy középkori imakönyvet, legelőször valószínűleg az tűnik fel, hogy a margók mentén különböző virágokat és rovarokat ábrázoló kis rajzok futnak végig; köztük időnként fellelhetünk embereket, állatokat és varázslényeket is szerepeltető, a könyv témájához gyakran egyáltalán nem kapcsolódó jelenteket (Itáliában ezeket spiritellinek, "manócskáknak" nevezték). A lapok szélét valósággal megtölti a flóra és a fauna; azt az érzést keltik az olvasóban, mintha a margókról leselkedve a szöveg és a miniatűrök fő céljának mutatnának fügét!

Amikor ezek a margináliák narratív sorozatokba rendeződnek, gyakorlatilag egy külön történetet mesélnek el, amely független a szöveg figurális dekorációjától. Négy teljes oldalon át találkozhatunk ezekkel a miniatűrökkel, mellettük pedig elszórva még több tucatnyi, hasonlóan csodálatos, figuratív kezdőbetű díszíti a kéziratot.

1483 körül számos anonim illuminátor dolgozott ezen az imakönyvön Ghentben vagy Bruges-ben, köztük az ismeretlen kilétű, kiemelkedő tehetségű művész, akit csak mint a Burgundi Mária Imakönyvének Mesterét ismerünk. Munkájuk művészi kísérletnek tekinthető, amelynek célja a valóság minél teljesebb visszaadása volt; ehhez a természet fragmentumainak realisztikus ábrázolását illúziókeltő megoldásokkal keverték. A kézirat oldalait sokszor díszítették vadvirágokkal, amelyek mintegy valódi herbáriumot idéztek meg az olvasóban; az egyik oldalon láthatjuk a virág nagy részét, egyet lapozva viszont csak a szár vége látszik, az a rész, amellyel képzeletben hozzáerősítették a hasított pergamen alaphoz. De ne tévesszen meg bennünket ez a szemfényvesztés! A naturalizmusba stilizáltság vegyül, ez a díszítő elem egy illuminátor műhelyében készült részletes rajzok, miniatűrtervek és metszetek segítségével.

De mit akarnak nekünk mondani ezek a margókon megbúvó, csöpp természetes szigetek?

Az egyes növényfajok (mint a rózsa, a liliom, a szegfű, a harangláb és az árvácska) hagyományosan vallásos jelentéssel bírtak, ami a könyv rendeltetésével is egybevág. Ettől függetlenül azonban a díszítő elemek önmagukért történő, tudatos használata innovatív megoldás, és a művészet mimetikus, a valóságot utánzó lehetőségeit használja ki. Az ábrázolt témát is figyelembe véve elmondhatjuk, hogy munkájukkal az imakönyv margináliáiban a XV. század végi holland illuminátorok még a csendélet mint műfaj önállósodását is elősegítették.

Ennek a két gyönyörű oldalnak a bemutatását a Krakkói Nemzeti Múzeumnak, illetve egyik tagintézményének, a híres Czartoryski Múzeumnak köszönhetjük, az ő gyűjteményüket gazdagítja ugyanis a Hóráskönyv. Látod a kutyákat lent? Olyan aranyosak... Erről jut eszembe! Az "Állatok" témájú, 50 képeslapot számláló szettünkben még több aranyos állattal találkozhatsz! Látogass el Áruházunkba még ma, és használd ki a kínai újév alkalmából meghirdetett akciónk utolsó napját! :)

Ui.: A középkori kéziratok margóira vetett lények nem mindig voltak ám aranyosak és barátságosak! Hallottad már a középkor gyilkos vérnyulainak őrült történetét?