Grace és William Orpen 1901-ben házasodott össze, és mai festményünk bensőséges hangulatban mutatja be első házaséveik önfeledt boldogságát. Az Éj (no. 2) egy 1907-ben készült, festett és rajzolt művekből álló sorozat része, amelyet a kiemelkedő ír festő otthoni noktürnjeinek is neveznek. A művekhez a helyszínt egy kis ház adta a chelsea-i Royal Hospital Roadon (ma már nem áll), ahol a kényelmes, halványan megvilágított szobák Orpen korábbi enteriőrjeire emlékeztettek.
A sorozat egyik fő eleme a központi elhelyezkedésű, magas ablak, amin keresztül a londoni éjszaka sötétjébe látunk. A művek azonban nem a melankólia vagy a bezártság érzését keltik, sokkal inkább a családi boldogság árad belőlük. Grace a legtöbb művön szerepel, de mai festményünkön a művész maga is feltűnik. William hitvese fölé hajol, aki viszont férje felé nyújtózik; így olvad össze kettejük alakja egy örök csók képében. A festmény meghitt érzékisége kirívónak számított az eduárdi Angliában, tükrözve Orpen érett és szabad szellemét, ami korának egyik legdivatosabb és legkeresettebb művészévé tette.
Gyönyörű, nem igaz? Mindenkinek hasonlóan gyönyörű szerdát kívánunk! Ha van kedvetek, nézzétek meg ingyenes online kurzusunkat. :)
Ui.: Ezen a linken pedig bemutatunk néhányat a művészettörténet leghíresebb csókjai közül. Ismered mindet?