A 18. század Franciaországban a nők számára átalakuló korszaknak tekinthető, mivel egyre inkább új társadalmi szerepekbe léptek be. Ez a változás a művészvilágban is megmutatkozott, ahol a század vége felé olyan úttörő festők, mint Elisabeth Louise Vigée Le Brun és Adélaïde Labille-Guiard kezdtek szakmai karriert befutni. Mindkét művész az első nők között volt, akiket beválasztottak a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémiára, megnyitva az utat a nők egyre növekvő száma előtt mind az Akadémián, mind a társadalomban.
Az egyik ilyen művész, Marie-Gabrielle Capet, aki Lyonban született, Párizsban tanult Labille-Guiardnál. Capet azon 21 női művész között volt, akik közvetlenül a francia forradalom után, az 1791-es Szalonban állították ki műveiket. Önarcképén (1783 körül készült) Capet egy tartóban lévő rajzkrétát tart a kezében, amint festőállványa előtt áll. A festményen 22 évesen ragyogó és üde, fiatalos arcát örökíti meg, miközben a mellkasánál elegánsan nyitott kék szaténruhát visel, amelyet a 18. század könnyed szellemét idéző, hozzáillő szalagok díszítenek. A portré azonban a rokokó báján túlmenően olyan egyszerű, sallangmentes minőséget is sugároz, amely a következő korszak fejlődő művészeti stílusára utal. Ekkoriban a francia forradalom vihara már közeledett, és a művészeti világot a görög és római klasszikus művészet által inspirált, újjáéledő idealizmus, valamint a társadalomban a feltörekvő polgárságra hangolt realizmus kezdte elfoglalni.
Imádom ezt az önarcképet: Capet annyira magabiztos és büszke a szakmájára és a tehetségére. Megtalálhatod a bestseller "Női művészek"- 50 darabos képeslapszettünkben. :)
Ui.: Íme 10 híres önarckép női művészektől! Ismered mindegyiket?