A varrónő

Diego Velázquez vitathatatlanul a XVII. századi európai festészet egyik legnagyobb mestere volt. 1623-ra, 24 éves korára már biztos megélhetésre tett szert, méghozzá IV. Fülöp spanyol király madridi udvari festőjeként. Az ezt követő négy évtizedben főként a királyi család tagjairól készített innovatív portréira koncentrált. Szabadidejében azonban olyan témákat is feldolgozott, amelyek a személyes érdeklődését keltették fel; mai képünk is ezek közül való.

Velázquez pontos megfigyeléseket tett a fény megjelenéséről a különböző formákon, amelyek segítségével idővel elfordult a korai műveire jellemző tenebrizmustól – a fények és árnyékok drámai, erős kontrasztú ábrázolásától –, és helyette finomabb, részletgazdagabb stílust dolgozott ki. A varrónőben már nincs olyan részlet, amely teljes árnyékba borulna. A gyengéd, természetes fény által keltett áttetsző árnyak alakítják ki az arc vonalait, formálják a keblek íveit, és táncolnak a kezek finom, ismétlődő mozgásán.

A kép befejezetlensége a mester alkotói folyamatába enged betekintést. Elsőként egy szürkészöld alappal fedte be a vásznat. Utána sötétebb festékkel rajzolta meg a kompozíció főbb formáit, nagyobb területeket töltött meg átlátszatlan színekkel, és fokozatosan finomította a részleteket. Az arc, a mű egyetlen befejezettnek tűnő részlete átlátszó lazúrral van fedve, ami azt a hatást kelti, mintha szórt fény természetesen megtörne a bőrön. Ez a technikai megoldás is Velázquez mesteri realizmusát dicséri, amellyel képes volt műveit élethű energiával megtölteni.

Ui.: Ne feledd holdújévi akciónkat! Mindjárt vége lesz, úgyhogy még most használd ki, hogy mindent akár 40%-kal olcsóbban szerezhetsz be Áruházunkból!

Uui.: Ezen a linken összeszedtük Velázquez öt legnagyobb művét. Ismered őket?