A falusi orvos (Éjjeli hívás)

Horace Pippin rabszolgák unokája, egy házicseléd és egy egyszerű munkás gyermeke volt. Bár sosem volt része formális művészeti oktatásban, 1930-ban, 43 évesen megalkotta első olajfestményét. Az első világháborúban, ahol a feketékből álló 369. gyalogezrednél szolgált, súlyos sebesülés érte a jobb vállán. Ez arra kényszerítette, hogy festői technikáját csökkent fizikai képességeihez adaptálja: jobb kezében tartotta az ecsetet, és a bal kezével irányította a jobbat. Ezzel a fáradalmas, aprólékos metódussal Pippin képes volt olyan remekműveket készíteni, amelyekben ugyanúgy megelevenedtek a háborúban szerzett élményei, mint az afroamerikaiak otthoni élete, ahogy arra gyerekkorából emlékezett: így születtek egyedi portréi, csendéletei, vallásos művei és kültéri jelenetei.

Mai, erősen korlátozott palettájú képünkön Pippin ösztönös formatervezői tehetségét láthatjuk megvalósulni. Fehér pigment vékony sávjai idézik elénk az erős hófúvást, amelyben egy falusi orvos vezeti lovát és lefedett kocsiját; feltételezhetően éppen egy beteghez hívhatták. Pippin a havat eleinte szürkésebb árnyalatúra tervezte, de később tisztább fehérrel festette felül – az eredeti szín még nyomokban látszik a jobb alsó sarokban, a művész aláírásánál. Egy kis csermely szabálytalan sávja érzékelteti az előteret, míg a fák kopár ágainak sziluettjei a jelenet fagyos, éjjeli hangulatát teremtik meg. Egy tiszta út fut a messzeségbe, rajta lábnyomok jelzik az orvos eddig megtett útját. A festmény a falusi orvos kitartása és hivatástudata előtt tiszteleg.

Ui.: Ezen a linken megismerheted Horace Pippin különleges művészetét, és híressé válásának motiváló történetét.