Ohara Mitsuhiro
Üdv ezen a csodás vasárnapon! A mai nappal megkezdjük speciális együttműködésünket a baltimore-i Walters Művészeti Múzeummal (Walters Museum of Art). Segítségükkel olyan csodás műalkotásokat mutathatunk be, mint amilyen a mai kiskutyus is!
A necuke (根付, netsuke, rögzítőgomb) az Edo-kori Japán (1615-1868) tehetős, kimonót viselő férfiainak divatos kiegészítője volt. Mivel a kimonóknak nem volt zsebük, necukékkel rögzítették az övükhöz (帯, obi) a kis dobozaikat (az inrót, 印籠), gyógyszer- vagy épp dohánytartó erszényeiket. Ezek a személyes holmik a férfiak öltözékén egy zsinórral voltak az obi alatt átfűzve, és a necuke tartotta őket a helyükön.
Amikor divatja volt, sokféle anyagból és még többféle alakban készítettek necukéket. Díszítő jegyeiket jelentősen befolyásolták a körülmények, amelyekben viselték őket, mint az évszak és az alkalom, de a szimbolizmus vagy pusztán az egyéni ízlés is variálhatta megjelenésület. Gyakran ábrázoltak humoros figurákat, ám mindig szigorú odafigyeléssel, magas minőségben faragták őket. Gyakorlatilag pici szobrok voltak, amelyek akkoriban ugyanúgy, ahogy most is, művészi megmunkáltságuk és játékosságuk miatt egyaránt közkedveltek voltak.
A kutya Kína és Japán 12-éves horoszkópciklusának tizenegyedik évét jelképezi, alakját a néphit a gonosz elűzőjének tartja; gyakran ábrázolták kedves kiskutyaként. Ohara Micuhiro (大原光廣, Ohara Mitsuhiro) a XIX. század közepének egyik legsokoldalúbb, igen nagyra tartott necukefaragója volt. A Hirosima közeli Onomicsiben született, és a buddhizmus zen ágának követője volt. Mai necukéjében a sima, kerekded, finoman megfestett felületek a nézőben (és a viselőben) a kellemes tapintás érzetét keltik.
Milyen aranyos kutyus! Ha szeretnél hasonló cukiságokat nézegetni, ne hagyd ki állatos képeslapjainkat!
Ui.: Ezen a linken még bővebben olvashatsz a necukék hihetetlen, miniatűr világáról!