Nézzük csak meg mai képünket! Egy fiatal lányt látunk szegényes, gyűrött parasztruhában, egy rendetlen ágyon ülve, egy dísztelen, kövezett padlójú szobában. Tekintete félelemmel vegyes áhítatról árulkodik. Ki lehet ez a lány, és mi történhet a képen? A válasz a bal oldali fényoszlopban rejlik. A festmény az európai művészet egyik legrégibb témájának radikális újragondolása: az angyali üdvözlet jelenetét láthatjuk, amikor Gábriel arkangyal elmondja Máriának, hogy fiút fog szülni, Isten kegyelméből ő lesz Jézus Krisztus anyja. Szemben a hagyományos ábrázolásokkal, amelyek Máriát pompás kék öltözetben festik meg, amint egy palota vagy egy katedrális termében, ájtatos, békés arccal hallgatja a szárnyas-glóriás angyal szavát, Tanner merőben más megközelítést alkalmaz.
A hagyományokkal való szakítás a festő realizmusra való törekvésében gyökerezik. A művet 1897-es, meghatározó jelentőségű szentföldi utazásáról való hazatérte után festette. Ottléte alatt őszinte vázlatokat készített a hétköznapi zsidó emberekről és a tájakról, amelyeken egykor maga Jézus is járt; elmerült az évezredes kultúrában, a környezetben, a fényekben. Ez az élmény sarkallta arra, hogy egy valósághűbb, földhöz közelibb módon örökítse meg az ismert jelenetet.
Tanner számára, ahogy sok más afroamerikai művész és alkotó számára is, a bibliai történetek a rabszolgaság és a hátrányos megkülönböztetés alóli felszabadulás metaforái. Ez az aspektus újabb mélységet kölcsönöz az Angyali üdvözletnek, amelyet már első kiállításakor is mint "bámulatos remekművet" méltattak.
Ezzel a rendkívüli festménnyel hozzuk el újra a feketék történelmének hónapját a DailyArtba!
Ui.: Ha még többet szeretnél tudni Henry Ossawa Tannerről, ezen a linken megtalálod inspiráló életútját – az első nemzetközileg is elismert afroamerikai művész történetét!