Iskolai tanulmányok

Horace Pippin azután ragadott ecsetet, hogy az első világháborúban a "Harlem Hellfighters" (harlemi harcosok) néven elhíresült afroamerikai ezrednél szolgált. Miután egy mesterlövész megsebezte, jobb keze teljesen lebénult (bár később részlegesen visszanyerte mozgási képességét), így leszerelték a hadseregtől. Szülővárosába, a pennsylvaniai West Chesterbe visszatérve autodidakta módon megtanult festeni oly módon, hogy bal kezével támasztotta meg sérült jobbját. Az 1930-as évek végére a művészvilág olyan kiemelkedő alakjai figyeltek fel munkásságára, mint a festő N. C. Wyeth, a kritikus Christian Brinton és a gyűjtő Albert C. Barnes.

Mai képünk annak az önéletrajzi ihletésű, otthoni enteriőrökből álló sorozatnak része, amelyen Pippin élete végén, 1941 és 1946 között dolgozott. Ezek a jelenetek afroamerikai családokat mutatnak be, amint egyetlen, nagy, többféle célra használt szobában mindennapi tevékenységeiket végzik. A festményeken, amelyeket a csend és a nyugalom légköre hatja át, gyakran láthatunk visszatérő háztartási elemeket: rongyszőnyegeket, paplanokat, sütőt vagy épp vekkert.

Az Iskolai tanulmányoknak azonban mégis feltűnik egy különleges aspektusa, ami a címnek is különös csengést adhat: bár Pippin legtöbb művén együtt munkálkodik a család, mai képünkön a három alak egymásnak hátat fordítva áll vagy ül, ki-ki elmerülve a saját világában. A festményt így áthatja a magány és a csendes elmerengés hangulata ebben a közös, nagy szobában.

Reméljük, örömmel tartottál velünk a feketék történelmének hónapja során. Holnap eljön a március, ami tudod, mit jelent: a női művészek hónapját! Már alig várjuk!

Ui.: Ezen a linken megismerheted Horace Pippin történetét: hogyan vált híressé, és hogyan mentette meg a művészet az életét.