Johan Christian Dahl
A dán-norvég származású Johan Christian Dahlt tartják az első nagy romantikus norvég festőnek, akivel kezdetét vette a norvég festészet "aranykora". 1811-ben szülővárosából, Bergenből Koppenhágába költözött, ahol 23 éves korában beiratkozott a Szépművészeti Akadémiára tájképfestészetet tanulni. Idővel a műfaj mesterévé nőtte ki magát: egyrészt a szabadtéren készített olajfestmény-tanulmányai segítségével igen részletgazdag műveket festett, másrészt pedig emlékezetből és a holland festőelődöket alapul véve is készített képzeletbeli tájképeket.
1818-ban Drezdába utazott, ahol mély benyomást tettek rá a nagy német romantikus tájképfestő, Caspar David Friedrich művei. Christian Frederick dán herceg meghívására Rómába, majd Nápolyba utazott, ahol az itáliai tájakat tanulmányokban és befejezett olajfestményekben örökítette meg. 1821-ben tért vissza Drezdába, ahol élete hátra lévő éveit töltötte Friedrich társaságában. Gyakran látogatott vissza Norvégiába és Dániába, és számos kiállítást tartott Koppenhágában.
Mai képünk is Drezdában készült, 1827 januárjában, miután Dahl az előző nyarat Norvégiában töltötte, ahol ellátogatott Christianiába (a mai Oslóba) is. A festményt melankolikus, éjjeli hangulat járja át, amelyben Friedrich hatását fedezhetjük fel; emellett olyan romantikus motívumok is helyet kapnak rajta, mint a felhőktől fedett hold, a sziklás partú öböl, a ködbe burkolózó hegyek, a part mentén horgonyzó, már-már kísértetiesnek ható hajó, száradó halászhálók, és egy pár, akik elmerülnek a táj varázsában – szintén Friedrich stílusának alapjegyei. Friedrich egyik legjelentősebb műve, a Két férfi a hold bűvöletében is Dahl birtokában volt.
Ui.: Friedrich művészetét sajátos hangulata tette oly különlegessé. Ezen a linken megismerheted a romantika hat hátborzongató árnyalatát Caspar David Friedrich műveiben.