El Greco
El Grecóról úgy tartották, hogy egy fakereszt darabjával festett, és soha nem javított a képein, hogy így "minden vonás Isten akaratát tükrözze". Bár ez a történet nem igaz, mégis jól tükrözi a művész szellemiségét: El Greco lázálmokat festett, amelyek lazán kezelt, dinamikus formákból lépnek elő, amelyeket egy misztikus erő érintett meg. Azonban nem az isteni csoda, hanem a művész mély hite és kiemelkedő tehetsége volt az, ami egy új egységet teremtett, egyesítve a kereszténység két nagy festészeti hagyományát.
A krétai születésű Domenikosz Theotokopulosz már azelőtt is a hagyományos ikonfestészet mestere volt, mielőtt megismerkedett volna Tiziano és Tintoretto modern nyugati stílusával, amely nagy hatást gyakorolt későbbi munkáira. Bár előbb Velencében, majd Rómában, végül pedig Spanyolországban élt, lelkében mindig is "El Greco", "a görög" maradt.
Mária Magdolnát, a Jézus hű követőjévé vált örömlányt ábrázoló művén a festő a főszereplőt spirituális exsztázisban ábrázolja. Tizianót követve El Greco is egyetlen pillanatnyi megvilágosodásként mutatja be Mária Magdolna megtérését. Míg azonban Tiziano erotikára utaló elemeket is csempészett művébe, El Greco transzcendentális megközelítésből ábrázolja azt: egy vakító fénysugár megtisztítja Máriát, szinte kiemelve őt a fizikai valóságból. A koponya, a földi élet mulandóságának szimbóluma kigurult a kezei közül, miközben borostyán, az örök élet allegóriája nyújtózik a mennyek felé. A hajnal hűvös, halvány színei is visszhangozzák a spirituális katarzist, amely az Istennel való kapcsolódás pillanatában elöntötte Máriát ebben az éteri, mélyen ájtatos jelenetben.
Ui.: Ha többet szeretnél megtudni arról, hogyan érdemes ránézni egy addig ismeretlen műalkotásra, iratkozz be ingyenes online kurzusunkra! :)
Uui.: Tudtad, hogy Mária Magdolna nagyon is... borzas volt? Itt megtudhatod, miért!