Château Noir

Cézanne 1895 utáni festményei sötétebb, rejtélyesebb jelleget öltöttek korábbi munkáihoz képest. Színei gazdagabbak, ecsetkezelése kifejezőbb, kompozíciói pedig zártabbak. A ma bemutatott művét gubancos ágak fátyola fedi el, a bezártság és az elszigeteltség érzetét keltve. A környezet szűkösnek és távolinak tűnik - egyértelműen nagyobb kihívást jelentő és tiltó jellegű. Még az égbolt is drámaian különbözik: a korábbi égboltok légies, míg ez a mostani nehéz, ólmos árnyalatokkal, lila és zöld csíkokkal tarkított. A korábbi tájképek halvány épületei mélyebb okker színnek adták át a helyüket. Későbbi éveiben Cézanne-t nemcsak a természetben rejlő rend, hanem annak káosza és turbulenciája is vonzotta. E jelenet merengő magánya a saját belső világával való rezonanciát tükrözi.

Cézanne többször is megfestette a Château Noir kastélyt, mert lenyűgözte annak misztikuma. Helyi legendák övezték az egykor Château Diable ("az ördög kastélya") néven ismert építményt, amely gótikus ablakai és omladozó falai miatt romosnak tűnt.

Bár Cézanne továbbra is a szabadban festett, közvetlenül megfigyelve témáit (erre a gyakorlatra impresszionista mentora, Camille Pissarro ösztönözte), megközelítése eltért az impresszionizmustól. Ez a festmény nem a múló vizuális hatások gyors ábrázolása, hanem mély és megfontolt meditáció. Arra irányuló erőfeszítést jelent, hogy „megvalósítsa”, ahogyan maga Cézanne fogalmazott, a hely teljes érzékelését - temperamentumának, látásmódjának és intellektusának szintézisét.

Ui.: Impresszionizmus vagy posztimpresszionizmus? Online tanfolyamainkon megtanulhatod, hogyan lehet megkülönböztetni ezeket a művészeti irányzatokat.

Uui.: Kíváncsivá tett ez a festmény? Tudj meg többet Paul Cézanne-ról, a modern művészet atyjáról.