Notre Dame

Mai képünkön Henri Rousseau francia posztimpresszionista művész, a naiv (vagy primitív) stílus festője nemcsak saját művészi identitását erősíti meg, hanem a Párizshoz fűződő szoros kötődését és nemzeti büszkeségét is kifejezi. A magányos, feketébe öltözött alak a sétabottal akár egy apró önarckép is lehet, a festő talán magát illesztette be művébe. Ahogy egy kritikusa megjegyezte: "Rousseau oly módon van jelen a műveiben, ahogy mi az álmainkban."

A festmény csendes nosztalgiát sugároz: az alak tekintete a Sainte-Chapelle karcsú huszártornyának és a Notre-Dame tornyainak éteri ragyogásban meredező sziluettjein rögzül. Az egyszerű, letisztult kompozíció és az élénk színek, Rousseau késői stílusának jellemző elemei, a festő által nagyra tartott Corot hatásáról árulkodnak.

Bár a Notre-Dame képi alapjai valószínűleg fényképekben és egy, a témát feldolgozó vázlatában keresendők, talán Rousseau saját, a párizsi rakpartokon munkával vagy pihenéssel töltött napjainak emlékei is alakítottak a végső művön. A festő költői érzékenységgel alakítja át a tájat egy álomszerű, időn túli világgá. Munkásságának egyik korai csodálója a festmény hangulatát mint "esti melankóliát" írta le, amelyben a bárka árboca és a Notre-Dame tornyai a folyó fölött integetnek egymásnak.

Ui.: Ha többet is megtudnál a posztimpresszionizmusról, a sokszínűség, a kísérletezés, a szimbolizmus és az érzelmi elmélyülés művészetben gazdag időszakáról, jelentkezz online kurzusunkra!

Uui.: Ezen a linken pedig megismerheted Henri Rousseau-t 10 festményén keresztül – a művészetéhez hasonlót még biztosan soha nem láttál!