Józef Simmler
A félhomályba burkolt hálókamrában egy haldokló nő fekszik az ágyon, amit egyetlen fénycsóva világít meg. Egy férfi ül mellette, megjelenése komoly és elmélkedő. A festmény a Jagelló-házbeli II. Zsigmond Ágost lengyel király és felesége, az 1551-ben elhunyt Radziwiłł Barbara tragikus történetét mutatja be.
Zsigmond és Barbara szerencsétlen szerelme gyorsan legendává vált, és évszázadokon át inspirálta a művészeket. Sforza Bona királynőt, Zsigmond anyját, aki hevesen ellenezte a frigyüket, sokan gyanúsították Barbara megmérgezésével. A botrány 1547-ben robbant ki, amikor Zsigmond titokban feleségül vette Barbarát – ez a házasság közvetlen kérdőjelezte meg a lengyel állam létjogosultságát. Bár Litvánia egyik leghatalmasabb nemesi családjából származott, Barbara nem volt királyi vérből való, ami politikailag ellentmondásossá tette, hogy összeillik-e a pár. Zsigmond csak az anyja és a parlament elleni hosszú és keserű küzdelem után tudta elérni, hogy Barbarát 1550-ben megkoronázzák.
A kompozíció egyszerű, de aprólékos és részletes. A művész technikai tudását különösen kiemelik olyan elemek, mint a királynő párnájának finom csipkeszegélye, a királyi köntös gazdag hímzése és az ágy mellett elhelyezett tömjénfüstölő. Ezek azok a részletek, amelyek miatt a kortársak között azonnal elismertté vált a mű, hozzájárulva a festmény sikeréhez. A romantikus és történelmi téma megjelenítése Simmler kifinomult technikájával kivívta a műkritikusok elismerését.