Katsushika Hokusai
Mindennap használunk emojikat, így miért is ne ünnepelhetnénk meg őket, akár a művészettörténetben is?
Kissé furcsának tűnhet, de ma van a tizedik éves nemzetközi emojiünnep – az emojik világnapja. Akár hiszed, akár nem, a művészettörténet is megjelenik az emojik világában. Ennek egyik legikonikusabb példája A nagy hullám Kanagavánál, így foglalkozzunk egy kicsit ezzel a művel! Korábban már bemutattuk ezt a remekművet, de arról még nem esett szó, miért is lett ilyen híres, mindenhol felismerhető alkotás.
Ebben a témában a kutatók és művészettörténészek között sincs egyetértés. Mondhatjuk azt, hogy egyszerűen gyönyörű, és egész Japánra érvényes szimbólumokat tartalmaz. A fametszeten látható Fudzsi hegyet például a japánok szent helyként tisztelik. Ez a hegy jelképezi Japán erejét, kiválóságát és kultúráját.
De szerintem húzódik egy mélyebb ok is a háttérben – a mű az ember harcaként is értelmezhető a természet, az élet ellen. Három osiokuri-bunét (押送船), kicsi, gyors hajókat látunk, amelyeken az Izu- és Bószó-félszigetekről élő halat szállítottak az edói piacokra. Mindegyik hajó orránál két-két matróz tartózkodik; az összesen 30 fős legénységből csak 22 látszik. A hullám méretét a hajókhoz viszonyítva lehet megbecsülni: egy osiokuri-bune általában 12-15 méter hosszú volt. Figyelembe véve, hogy Hokuszai 30%-kal megrövidítette a függőleges tengelyt, a hullám körülbelül 10-12 méter magas lehet. A nagy hullám Kanagavánál egy nagy ütközet ábrázolása.
Nagyon szép hétfőt kívánunk!